szeptember 2026
hKscpsv
31
1
2
3
4
5
Gondolkoztál már azon, hogyan vált a puszta fonal színes textillé, és hogyan jutott el a gyári futószalagról egyenesen a vásárlók otthonába? Két egykori győri textilipari dolgozó érkezik hozzánk, akik első kézből mesélnek a szakma kulisszatitkairól,
6
7
8
9
10
11
12
A workshopon a Nemzeti Színház lenyűgöző új függönyének mintáját dolgozzuk fel textilkollázs formájában. A programot a függöny alkotója, Kustán Melinda textiltervező iparművész, a MOME és a Győri SZC Gábor László Szakképző Iskola oktatója tartja.
13
14
15
Ez is győri?! kiállításunk kiemelt kísérőprogramjaként egy igazi időutazásra és szakmai vitára invitáljuk az érdeklődőket. Beszélgetünk a győri textilipar sikereiről, a technológiai bravúrokról, és a megállíthatatlan globális változásokról.
16
17
18
19
20
Az Ars Sacra fesztivál keretében megvalósuló előadáson az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjteményének liturgikus textileivel ismerkedünk művészettörténész segítségével.
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
A 2025-ös Év textiltervezője Őri-Kiss Botond zeneszerző-zongoristával közösen készülő Térhatások című kiállításának fény-, hang- és üvegtextil térinstallációi azt vizsgálják, hogyan hatnak érzékeinkre a különböző elemek.
2
3
Anyaintézményünk ingyenes "MúzeumSzombat" sorozatának októberi alkalmán A 2025-ös Év textilművésze, Hegedűs Andrea tart tárlatvezetést legújabb önálló kiállításában. Mesél a különböző érzékszervekre ható alkotások születéséről, inspirációiról és terveiről.
4
Ludvig Nicolette

COLETTECOLOR

Elérhetőség / Contact

https/://colettecolor.hu

colettecolor: https://www.instagram.com/colettecolor/

colettecolor csoport: https://www.facebook.com/groups/786765949264667

tinctoriart csoport: https://www.facebook.com/groups/568676164829560


Ludvig Nicolette saját alkotói hitvallása:

“Az élő színek titkát kutatom, játszva természetes szálakkal, organikus formákkal, vegyes technikával, a természet inspirálta harmóniára törekedve. Szívvel-lélekkel élek és alkotok. Munkáim a megélt impulzusok, a folyamatos változás és útkeresés megismételhetetlen lenyomatai.

Textiles utamat különféle korszakok sokasága jellemezte, de bizonyos alapkövek mentén haladtam. A patchworkös kezdetektől fontos volt számomra a környezettudatosság, régi anyagoknak új életet adni. Nem jelentett sosem ellentmondást a hagyományból kiindulni, de innovatív gondolatok mentén megújítani azt, mert hiszem, hogy az egyetlen állandó a változás maga. 

Textilművész világomhoz 2020 fura éve többet adott, mint elvett. Időm nagy részét félnomád kertemben tölthettem, flórához és faunához még közelebb kerülve, rácsodálkozva eddig ismeretlen formákra, textúrákra, színekre. A szabadban töltött órák elcsendesítettek, kezem alatt a szálak kisimultak és felerősödött bennem a természettel és az emberekkel való kapcsolódás igénye. 

Ekkor találkoztam újra Urbánfy Terivel, akivel hasonló kézműves pályát jártunk végig, éltünk meg egymástól független, művészetünket formáló élményeket. Az elmúlt négy évben útjaink közös szála mentén kapcsolódtunk egy felfedező kalandra, amiben a növényi festés tradícionális kereteinek tágítását tűztük ki és az ebből világszinten oldalágként kinövő növényi nyomtatás technikájában (ecoprint) kísérletezünk, majd tapasztalatainkat élő workshopokon és online közösségi felületen osztjuk meg.”


Nicolette Ludvig’s personal artistic credo:

‘I explore the mystery of living colours, playing with natural fibres, organic shapes, mixed media, striving for harmony inspired by nature. I live and create with heart and soul. My works are an unrepeatable imprint of lived impulses, of constant change and path-finding.

My textile journey has been marked by a multitude of different eras, but I have followed certain milestones. From my patchwork beginnings, environmental consciousness and giving new life to old fabrics was important to me. It has never been a contradiction to start from tradition but to renew it with innovative ideas, because I believe that the only constant is change itself. 

For my textile srtist world, the strange 2020 year added more than it took away. I was able to spend most of my time in my semi-nomadic garden, connecting more with the flora and fauna, wondering at previously unknown shapes, textures and colours. The hours spent outdoors calmed me, the fibres under my hands smoothed out and my need to connect with nature and people intensified. 

It was then that I met Teri Urbánfy again, with whom I had a similar craft path, and we had independent experiences that shaped our art. For the past four years, we have connected along a common thread of our journeys in an exploratory adventure to push the traditional boundaries of natural dyeing further, experimenting with the technique of plant printmaking (ecoprint) that has emerged as a side branch of this globally, and sharing our experiences through live workshops and online community platforms.’