A múzeum története
A gyűjtemény története az 1950-es évekre nyúlik vissza. 1954-ben törvényerejű rendelet jelent meg a műszaki emlékek megőrzéséről, védelméről, amelynek hatására egyes iparágak – köztük a textilipar is – megkezdték saját múzeumuk, egyes gyárak pedig saját múltjukat őrző gyűjtemények létrehozását. Így jött létre a Posta, a Bányászati, a Kohászai és a Vegyészeti Múzeum.
A magyar textil- és ruhaipar történetét bemutató gyűjtemény létrehozatala az 1960-as évek elején fogalmazódott meg. Az 1960-as évek közepén a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület (TMTE) szervezésében megnyílt egy textil- és ruhaipari kiállítás, amelynek anyagát több múzeum mellett a Nemzeti Múzeum, továbbá magánszemélyek kölcsönözték. A TMTE szakembereinek elszántsága a hazai textilgyűjtemény megteremtéséért és az első kiállítás sikere, a Könnyűipari Minisztérium támogatása, különösen pedig az iparvállalatok közreműködése hozzájárultak a gyűjtőmunka megindításához. A gyűjtés kétirányú volt: egyrészt a termelőeszközök, berendezések, másrészt a textil- és ruhaipar fejlődését, történetét reprezentáló archív anyagok felkutatását célozták. A gyűjtés végső célja a Textil- és Ruhaipari Múzeum létrehozása volt, ahol az ideiglenesen gyárakban és iskolákban tárolt tárgyi- és dokumentumanyag végleges elhelyezése és bemutatása megvalósulhatott. A múzeum otthonaként először az óbudai Zichy-kastély került szóba, de az elképzelés az épület tagoltsága miatt nem valósult meg. A következő tervezett múzeumépület a kihasználatlan óbudai zsinagóga épülete volt. Itt meg is történt a gyűjteményi anyag egy részének az elhelyezése és 1972-ben egy időszaki kiállítás megrendezésére is sor került. Műemléki jellege miatt a zsinagóga épületében sem valósulhatott meg a múzeum. Így újabb helyszín után kellett nézni. Végül 1975-ben a Könnyűipari Minisztérium a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Angyalföldi Gyáregységének (az egykori Első Gyapjúmosó) Pannónia utcai használaton kívüli üzemépületét felajánlotta múzeum létesítésének céljára. Mivel az átépítési költséget a tárca nem tudta biztosítani, ezért csak 1982-ben indult meg az építkezés, majd 1985-ben megtörtént a műszaki átadás és 1986. december 3-án megnyílt a Textil- és Ruhaipari Múzeum, amely 3000 m2 alapterületen, 1000 m2-es kiállítótérrel rendelkezett. A múzeum működtetője a Textilipari Kutató Intézet, majd jogutódja az INNOVATEXT Textilipari Kutató és Fejlesztő Vállalat volt. Szakmai irányítását az Országos Műszaki Múzeum végezte.
Az 1980-as évek végére az iparvállalatok anyagi helyzete folyamatosan romlott, így egyre kevésbé tudtak hozzájárulni a múzeum működtetéséhez. Az INNOVATEXT ezért bérbeadta a múzeum raktárterületét a Novotrade Vállalatnak és a bérleti díjból pótolta a fenntartási költségeket. 1991-ben azonban már ez is kevésnek bizonyult, a múzeum épületét eladták a gyűjtemény feje felől. 1992-ben minden eszköz, tárgy, berendezés újra raktárba került.
A múzeum újraindítása érdekében 1992-ben létrehozták a Textilmúzeum Alapítványt, amelynek 11 tagú kuratóriuma megszerezte az óbudai Goldberger gyár műemlék épületeit a Textil- és Ruhaipari Múzeum új otthonának, amely 1999-ben nyílt meg a nagyközönség előtt négy állandó kiállítási egységgel és az évek során több időszaki kiállítást rendezve.
A fenntartó kellő anyagi háttér hiányában 2011 novemberében az addig mostoha körülmények között működő múzeum épületét és műtárgyállományát felajánlotta a III. kerületi önkormányzatnak, amely felvállalta a gyűjtemény társadalom szolgálatába állításával járó feladatok ellátását és ehhez a megfelelő anyagi háttér biztosítását. Így jött létre 2012. január 1-jén a Goldberger Textilipari Gyűjtemény, amely az Óbudai Múzeum külön intézményi egységeként a korábbi Textilmúzeum felújított épületében kapott helyet több teremnyi állandó kiállítóhellyel, rendezvényteremmel és raktárakkal. A Goldberger család és az általuk alapított gyár történetét bemutató „A Goldberger…” című állandó kiállítás 2013 szeptembere óta látogatható.
Jó szórakozást, élményteli látogatást kívánunk!
