A magyar nyomott és szövött anyagokat gyártó textilgyárakban az 1920-1930-as években elterjedt megoldás volt, hogy tehetséges és nívós takácsmestereket, textiltervezőket hívtak meg a gyár tervezőműhelyébe, egy-két szezonális textilmintakollekció elkészítésének érdekében. Ekként járt el az óbudai Goldberger gyár is, amely már az 1910-es években – fehér hollóként az országban – önálló mintarajzoló műhelyt tartott fent, híres külföldi és magyar mintatervezők részvételével. Ennek ellenére úgy gondolták, hogy a külső tervezők bevonása a gyári munkába mindenképpen emeli annak szakmai fényét, új szemléletet és művészi trendet is hoz a hivatalos, követendő divatirányzatokon túl.
Az akkorra már ismert és elismert P. Szabó Éva ezüstkoszorús takácsmestert Goldbergerék több alkalommal is meghívták a gyárukba. P. Szabó Éva mind szövött, mind nyomott anyag tervezésben komoly szakmai sikereket ért el, önálló műhelyét és bemutató műtermét 1931-ben a belvárosi Bálvány utcában nyitotta meg. Bár e műhelyében is szövött, illetve nyomott kisebb textileket, minthogy a textilfestés nagyobb helyigényt és eszközkészletet kívánt, a fiatal művész örömmel fogadta a híres Goldberger Leó gyártulajdonos meghívását.
Az 1938-1939-es évek igen termékenyen teltek P. Szabó Éva életében. Számos mintás nyomott anyag került ki a kezei alól, amelyeket ekkor már a Goldberger gyárban nyomtatott le. 1938-ban norvég megrendelésre, de a Goldberger nyomóműhelyében készítette el az ÓCEÁN fantázianevet viselő textilt. Az ÓCEÁN és a különböző országok hajóit bemutató OSLÓ, másnéven HAJÓ nevű nyomott szövet lakástextilként, elsősorban függönyként, továbbá bútorszövetként került forgalomba. A fotókon szereplő ÓCEÁN – a művésznő többi tervéhez hasonlóan – több színállásban készült. Igazodva a ’30-as években divatos mintahullámokhoz, bordó-barna (pontosabban: égetett sziéna, a barna egy speciális fajtája) alapon tört fehér színű, valamint ennek ellenállásaként, fehér alapon sötét mintákkal készültek el a minta színvariánsai. Ezek elegánsabb, ünnepibb hangulatot kölcsönöznek az egyébként igen könnyű és finom kelmének. A Goldberger Textilipari Gyűjtemény az ÓCEÁN mintából egy világoskék alapon bordó, valamint egy barna árnyalatú darabot mutat most be. A világoskék, párizsikék nemcsak Párizs divatszíneit, hanem az ekkor virágkorát élő Goldberger-Bemberg Parisette műselyem kreációinak színvilágát is megjeleníti.
P. Szabó Éva minden mintáját alapos kutatómunka és vázlatok sorozata előzte meg, miként ez az Óceán mintával is történt. Nézzünk hát egy kicsit a különleges tengeri lényeket megörökítő minták mögé!
A mélytengerek világának elérhetetlen kincsei, a gasztronómiai luxus ínyencségek bemutatása nemcsak az egzotikummal kapcsolódtak össze. Már a Kr. e. 1. században a fényűzés és a gazdagság státuszjelző szimbólumai voltak, miként azt egy nápolyi sötét hátterű, színes mozaik is prezentálja. A fekete alapon világos színű (fehér, halvány sárga és szürke árnyalatokból készült) élethű padlómozaik Pompejben, a Faun Házában foglalt helyet, és a ház tulajdonosainak gazdagságának hirdetése mellett, alapvetően dekórumként, a ház díszítéseként funkcionált. Az ókor után, ezek a kagylók, nautilusok (hajós polip), rákok és héjas tengeri állatok a középkorban a titokzatos kunst und wunderkammer (mű- és csodakamrák) egzotikus gyűjteményében kaptak helyet, immár preparált formában. Vizuálisan a kézzel festett kódexillusztrációkon, vagy falfreskók díszítőelemeként tűntek fel. Majd a minták többszöri újjáélesztése után a 19. század utolsó évtizedeiben, a William Morris által életre hívott középkori művészet jegyében a lakástextileken és a bútorszöveteken jelent meg.
Az ún. chintz szövet, természetes alapanyagú, len-pamutvászon, amelyre nyomódúcokkal vitték fel a színes mintákat. Az eredetileg Indiából származó textil – sűrű virágmintával, növényi ornamentikával, jellemzően világos alapszínre készült, – amely dizájnt a 18. században kezdték átvenni Európában. A chintzek (csintzek) az 1920-1930-as években újabb virágkorukat élték, példának okán P. Szabó Éva ÓCEÁN szövetén.
Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus
Fotók: Sárospataki Györgyi, Orosz Diána
