Elérhetőség/ Contact
Megjelent könyvei / Published books
Festőnövények; Móra Ferenc Könyvkiadó; 1989.
Festés növényekkel; Cser Kiadó; 2014; 2017; 2021; 2023.
Kiállítások/ Exhibitions
„Megtalált színek, a növényi festékek tanítása” c. önálló kiállítás: Ócsa, Tájház; 2009.
„Az átváltozás csodája” c. közös (Gombosi Beatrix) kiállításban: „A lepárlás művészete”: Ócsa, Tájház; 2011.
Szín-Patika (A festő- és gyógynövényismeret alapjai): Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre; 2011.
Jelenleg SzínPatika néven tart 6 napból álló felnőtt tanfolyamokat.
Kiállítási műtárgyleírás Kemendi Ágnes saját szavaival:
“Pirula
Hol a pirula – teszi fel a kérdést Thoreau (Henry David), a Walden – vagy Élet az erdőben c. híres művében 1854-ben – amely állandó jó egészséggel, nyugalommal, megelégedéssel ajándékoz meg?” S meg is válaszolja: „Természet ükanyánk egyetemes növényi medicináiban, hiszen magamagát is ezekkel tartja örök-fiatalon.” Hát nekem ilyen pirula ez a csülleng. A festő. És ilyen medicina az egész növényi festés. Életbentartó, csupa titok, állandó tanítás. Mire? Alapvetően a közvetlen átélés lehetőségét, az „élet megdicsőülésének” élményét adja, és persze tanít mértékletességre, belátásra, figyelemre, szorgalomra. Csupa rejtély ez a növény. Hiába vannak elvárásaink, mindig szolgál valami mással – persze, csak a „szelíd módszerek” alkalmazásával. Természetesen, kéz-művemnek van „normális” címe is: Kék fonal festéke. Maga a csülleng szó, nyelvújítási alkotás: „Tsilleng-filleng fürtötske”, ebből rövidült, alakult. Ezen a növényen keresztül szeretném megmutatni a növényi festés ezer arcát, és a kézi munka, az írás, a festés, a képírás dicséretét. Munkámat a régi orvos-botanikai kódexek ihlették, ahol ezek a művészeti ágak még egységes egészet képeztek.”
Kemendi Ágnes saját alkotói hitvallása:
“Éppen 40 évvel ezelőtt, 1984-ben talált rám és sodort magával a késztetés, hogy a festőnövényekkel foglalkozzam. Ekkor indultam útnak Erdélybe, egy néprajzi gyűjtés érvényességét keresve. A páratlan élmény és a sok apró, ám annál becsesebb, növényi festésre vonatkozó adat mellett, rátaláltam egy 200 éves, kéziratos könyvre: Festés Mesterség. A könyv régies leírásait megfejtve elevenítettem fel a növényi festékek papírra s faanyagra való használatát, s az írótinta készítését. Úgy éreztem, „túlnő” rajtam ez a hatalmas kincs, ami a gyűjtést követő több évnyi munkálkodás és könyvtári kutakodás során előkerült – ennek összegzéseként írtam meg a Festőnövények c. könyvet. A könyv az addigi ismereteinknél szélesebb kitekintést nyújt a növényekkel való színezés történetébe és mai lehetőségeibe. Megjelenését 10 évnyi néma csend követte; anyai hivatásomnak élve én is visszavonultam. A 2000-es években derült csak ki, hogy a könyv bizony elfogyott, s „a Festőnövények, a szocializmus végnapjaiban a felfedezés, az addig ismeretlen, titkos tudás feltárulásának erejével hatott”. 2002-től kezdtek hívni múzeumpedagógiai foglalkozások, mesterségbemutatók, tanfolyamok tartására a szentendrei Skanzenbe, az Aquincumi- és más múzeumokba, iskolákba. Ebben a folyamatban alkottam meg a „Növényi festés”, valamint a „Gubacstinta-készítés” komplex múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Időközben mellém szegődött a növényi lét másik nagy csodája, az illat. Egy régi tudás felelevenítésével készítem és tanítom immár 20 éve a természetes illat- és gyógyszerek házi készítését.
Tudatosan felvállalva vonultam vissza „belső kertembe”. Saját kutatásaimra, kísérleteimre, tapasztalataimra hagyatkozva munkálkodom, melyhez a keretet az általam termesztett és gyűjtögetett növények adják. A munkám során tapasztalt jelenségek megfigyelése és megismerése, s amit ebből saját lényemen átdolgozva tapasztalok, adja a további inspirációt az alkotáshoz. A mesterségem egybefonódik a mindennapi életemmel, mondhatom, ebben élek, nekem természetesen következnek egymásból a folyamatok, tennivalók. Számomra a növényekkel való foglalkozás nem végcél, hanem a „Fürkéssz a Lét műhelyében / mindig egészet a részben…” páratlan lehetősége. “
Ágnes Kemendi’s personal creative credo:
‘It was exactly 40 years ago, in 1984, that I became drawn to and swept away by the idea of working with dye plants. It was then that I set off for Transylvania in search of the validity of an ethnographic collection. In addition to the unparalleled experience and the many small, but all the more precious, data on natural dyeing, I came across a 200-year-old manuscript book: Dye Craft. By deciphering the old descriptions in the book, I was able to recreate the use of plant dyes on paper and wood, and the making of writing ink. I felt ‘outgrown’ by the vast treasure that came out of years of collecting and library research, and I wrote ‘Dye Plants’ as a summary of this. The book offers a broader insight into the history and present-day possibilities of colouring with plants than we have ever known before. Its publication was followed by 10 years of silence; I too retired to my motherly vocation. Only in the 2000s did it become clear that the book was out of print, and the ‘Dye Plants, in the final days of socialism, had the power of discovery, of revealing hitherto unknown, secret knowledge’. From 2002, I began to be invited to give museum education sessions, craft demonstrations and courses in the Szentendre Skanzen, Aquincum and other museums and schools. In this process, I created the complex museum education sessions „Natural dyeing” and „Oak gall ink -Making”. In the meantime, the other great wonder of plant life, the scent, found me. Reviving ancient knowledge, I have been making and teaching the homemade preparation of natural perfumes and medicines for 20 years now.
I consciously retreated into my „inner garden”. I work on the basis of my own research, experiments and experience, using the plants I have grown and collected as a framework. Observing and learning from the phenomena I experience in my work, and working them through my own being, provides further inspiration for my work. My craft is intertwined with my daily life, I can say I live in it, for me the processes and tasks follow naturally from each other. For me, working with plants is not an end goal, but an unparalleled opportunity to „Scroll through the workshop of Being / always the whole in the part…”.’
