Az európai fogyasztói társadalom az 1990-es években kezdett felfigyelni a kész termékek és nyersanyagok újrahasznosítására, felhasználására és körülbelül 10 évre volt szükség ahhoz, hogy Magyarországon is kialakuljon a recycling szemlélet és kultúra. Ezzel párhuzamosan a kortárs városi kultúrában olyan életmódok (biciklis) és foglalkozások (futár) jelentek meg, amelyek esetében az újrahasznosított matériák a designer szakmákkal összekapcsolódva valódi kortárs iparművészeti termékhullámot indítottak el. A recycling termékek tervezésére és gyártására fiatal ipar- és képzőművészek szakosodtak, akik a főváros frekventált pontjain tartották meg rendszeresen designer vásáraikat. Itt elsődlegesen ruhaneműk, öltözékkiegészítők (kalapok, sapkák, táskák, kosarak, cipők), valamint bizsuk kerültek forgalmazásra.
Az Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteményébe tartozó recycling válltáska több szempontból is szorosan kapcsolódik a városi kultúrához. A 2000-es évek közepén készült, nagy tömegben fennmaradó műszaki textilből, reklámponyvából, ipari varrógéppel varrt ponyvatáska az amerikai nagyvárosban megszületett klasszikussá vált képregény, a Batman grafikáit használta fel illusztrációként.
Batman karaktere a Detective Comicsban 1939-ben jelent meg először. A Denevérember az újjászülető, sötét és bűnökkel teli, felhőkarcolókkal tarkított nagyváros miliőjében több olyan szőnyeg alá söpört, vagy egyenesen tabunak számító társadalmi problémát jelenített meg, mint a homoszexualitás, a feminizmus, a női egyenjogúság vagy a feketék jogai. Az 1940-es évektől a képregény műfaja kiváló lehetőséget kínált a marginális és kényes témák burkolt vagy éppen nyílt prezentálására, amely az egyre populárisabbá váló irodalmi és képzőművészeti műfaj, a comics határmezsgyéjén egyensúlyozott. Vagyis ebben az esetben igen nagy szerepet kapott a művészeti jelkép és szimbólumrendszer (piéta, az idő ábrázolása, filmplakátok), valamint a kép és szöveg viszonya: itt hol az egyik, hol a másik műfaj vette át a hangsúlyt és vitte vagy éppen elrejtette a fő szálat, üzenetet. A Batman volt az első olyan képregény – az 1941-ben debütáló Wonder Woman mellett -, amely súlyos vagy éppen tiltott társadalmi kérdéseket feszegetett az 1940-1950-es években. Amíg Frederich Wertheim amerikai pszichiáter Seduction of the Innocent című könyvében a Batman és segítője, Robin között kibontakozó, idillikusnak ábrázolt barátság-szerelem fiatalokra gyakorolt káros hatásaira hivatkozott, addig Andy Medhurst amerikai író, esztéta a Batman és a deviancia témakörben 1991-ben publikált tanulmánya már azt mutatta be, hogyan hatott a képregény több generáció fiú tagjainak életére, ahol egy meleg kiskamasz önmaga életét és vágyát ismerte fel az olykor mesteri artisztikummal megrajzolt figurákon.
A ponyvatáskán több korszakból származó Batman képregény kockái elevenednek meg: egyik felén egy kontúrokkal ábrázolt, rémült tekintetű Robin száját Batman fogja be az elhallgatás, elhallgattatás plakátjaként, alatta Batman palástjából születik meg Antinousként Robin, aki az idők folyamán Night Wing-ként (Éjszakai szárnyként) óvja a védteleneket. További képeken egy ikonikus jelenetben Robin Giorgio de Chirico metafizikus festményének terében egy álló órával küzd (a korszak filozófiai problémáját látjuk viszont), míg fölötte saját karjába temetkezve egy díványon fekszik és rejtett vágyait gondolatbuborékban olvasva láthatjuk.
Az egyik legikonikusabb jelenet a táska alsó szegmensében foglal helyet és Michelangelo Piéta kompozícióját veszi alapul: Batman társa, Robin holttestét viszi a karjaiban, a gyász és fájdalom egységbe zárja a két figurát. A válltáska másik oldalán Batman és Robin maszk és álruha nélküli, hétköznapi alteregójának és életének jeleneteit láthatjuk, valamint egy Alfons Mucha kifinomult grafikáinak modorában készült intim grafikát Robin felnőtté és férfivé válásáról az életét érintő tragédiák után.
A recycling táska a nagyvárosi party- és futárélet elengedhetetlen tartozéka és mélyebb tartalmak megjelenítése érdekében a képzőművészetet integrálja eszköztárába. Így nemcsak a matéria válik újrahasznosítottá, hanem egy régi képregény szimbólumrendszere segítségével válnak elevenné az aktuális társadalmi kérdések.
Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus
Fotó: Óbudai Múzeum
