A mintakönyv olyan mesterségeket és szakmákat, valamint azok produktumait bemutató kézikönyv, amely elemi ismereteket közöl és elsősorban oktatási célokat szolgál. Európában már a középkorban készültek kézzel írott és rajzolt kézikönyvek, amelyeket szöveges magyarázatokkal és színes ábrákkal illusztráltak. Ezek a receptúrakönyvek építészeti, kőművesmesterségbeli, festészeti, festékkeverési, papírmerítési, textilfestési eljárásokat és ismereteket, valamint egyéb információkat közöltek; gyakorlatilag „szakácskönyvek” voltak.
Magyarországon – és Európában máshol is – a 18. század végén, 19. század elején az iparos- és iparrajziskolák megerősödésével a mintakönyvek új generációja született meg. Ezek korábbi funkciójuk differenciálódásával, bővülésével immár reklámkönyvként, termékkatalógusként is szolgáltak, amelyekben az egyes iparágak bemutathatták és lajstromozhatták portékáikat. Már XIV. Lajos udvarában is használtak olyan hordozható, beragasztott mintákkal (tapétaminta, színes, nyomott papír- és szövetminták) ellátott könyveket, albumokat, amelyek az egyes termékek hirdetését és eladását szorgalmazták.
A gyári mintakönyvek a fenti albumokból alakultak ki. Míg a 17-18. században a nyomódúcokkal készült mintákat ún. mintakendőre nyomtatták, amelyet a heti, havi és éves vásárokban a textilsátor, vagy bódé oldalára függesztettek ki, addig a 19. században már kisebb méretű könyvek papírlapjaira ragasztották be az egyes textildarabokat. A korai minta- és receptkönyvekben a különféle festési eljárásokat is rögzítették, valamint a sikeresen megnyomott textilminta-kivágatokat is applikálták.
Ilyen, egyszerűbb darabok maradtak fent a Goldberger gyárból az 1900-as évek elejéről. Ezek még csak egyszínű textilfestéseket és egy-egy színállásban lenyomtatott mintás szövetdarabot tartalmaztak. A Goldberger Textilipari Gyűjteményben őrzött mintakönyvek legszebb példányai az 1930-as évektől az 1960-as évek végéig tartalmaznak kézzel festett, papírra készült, olykor egész oldalakat kitöltő textilterveket, illetve megnyomott szövetek kivágatait.
Goldbergerék híresek voltak arról, hogy a társadalom minden rétegét szerették volna ellátni jó minőségű és tartós, jellemzően színes, festett textillel, és ennek érdekében számos technológiai innovációt is bevezettek üzemükben. A Goldberger mintakönyvek széles anyag- és mintakollekciót vonultatnak fel: láthatunk bennük műselyem kreációkat az 1930-as évek orientalista stílusában, habkönnyű fehérnemű és kombiné anyagokat, divatos, vidám, magyaros, flanel anyagokat, indiai gyűrt kelméket, szövött és nyomott bútor- és paravánvásznakat, valamint színes, apró és nagy virágmintás kartonokat.
A Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat 1963-as megalakulása után a Goldberger gyár is a központi vezetés alatt nyomta és tervezte színes textiljeit. Mindezek ellenére az óbudai gyár textilminta-rajzoló műhelyéből még az 1970-es években is különleges vég-vásznak és hengernyomott kelmék, valamint síkfilmnyomással nyomott, tűpontos mintázatú ruhaanyagok és lakástextilek kerültek ki.
Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus
Fotók: Sárospataki Györgyi, Óbudai Múzeum
