Elérhetőség / Contact
https://www.instagram.com/cicvarek1223
https://www.facebook.com/workshanga.yoshiharahorvath
e-mail: cicvarek1223@gmail.com
Kiállítási műtárgyleírás:
“Mivel nem tudok eljönni a kiállításra Japánból, a saját ruhadarabjaimmal probálok egy kicsit mégis személyesen jelen lenni. Ezért most kivételesen már viselt, saját ruhadarabjaimat állítom ki.
Akár magamnak, akár másnak készítek ruhákat, divat-független, természetes ölelésként ható burkokként gondolok a darabjaimra.
Ezen kötött darabok mindegyikéhez kötés előtt, motringban színeztem a fonalat (van, amikor az elkészült kötött darabot színezem). Mindhárom darab kékjei ugyanolyan pamut fonalra, a férjem által nevelt japán indigóból kinyert házi indigóból készült csáva fürdőben kapták színüket, a halványabbakat kevesebbszer, a sötétebb kékeket többször merítettem.
A haorit, kimono kabátot, a fő darabot úgy terveztem, hogy kimonóval is lehet viselni, de hétköznapi, modern, kényelmes ruhadarabként is használható. Narancsos színei alpaka fonalra készültek. Vadon begyűjtött japán festőbuzér gyökereket neveltünk egy évig, azokat szárítottuk meg. Timsóval pácoltam, és kimerítéses festéssel értem el a 3 árnyalatot. Magát a kötést háztartási, kézi vezérlésű kötőgépen készítettem. Lyukkártyával mintáztam, ez a minta hagyományos japán kender minta, az erős, egészséges növekedés szimbóluma. A jacquard kötés sajátossága, a minta visszáján lebegő szálak, itt alpaka fonalból vannak, ami nem csak melegít, hanem meglepően jó védőréteg szeles időben is.
A sálon a kék mellett indiai és japán festőbuzérral, vas és timsó pácolással, különböző anyagú fonalakat színeztem meg (selyem, mohair, nyersselyem, stb.). Maga a minta a kertben nevelt japán festőbuzér rajzom után készült lyukkártyára.
A csupakék szoknyán, egyik kedvenc, technikámat, kasuri -t (japán ikat) ültettem át jacquard kötésbe.
A pamut póló is indigóval készült, de régebben, hagyományos sukumo (japán indigó komposztból készült ) csáva fürdőben merítettem.”
Yoshihara-Horváth Anna saját alkotó hitvallása:
“Nagymamáktól, rokonoktól tanultam hímezni, kötni. Tinédzser koromtól foglalkoztam gyógynövényekkel. Egyszer egy természetőr tanítgatott a természetben felismerni őket, azóta is tart a szerelem a környezetemben található növények iránt. Akkoriban kaptam ajándékba apukámtól Kemendi Ágnes ‘Festőnövények’ könyvét. Már az egyetemi felvételire saját növényi színmintás és fényállósági tesztes könyvecskével mentem. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre textil, kötő szakra jártam, majd ott doktoráltam 2011-ben.
2008-ban kiutaztam Japánba, állami Monbukagakusho ösztöndíjas kutatóként, hogy a japán indigó csávázást, és (shibori) mintázási technikákat kutassam és tanulmanyozzam.
Japán diplomám megszerzése után visszatértem a kötéshez. Kézi hajtású gépeket használok, ami nagyon gazdag lehetőséget ad a festendő ruhák, textil alapanyagok kivitelezéséhez is, és a fonalban színezett alapanyag feldolgozásához is. Nagyon szeretek többek között a lyukkártyás jacquard mintáimmal es ikat-jellegű hatásokkal játszani. Izgat a természet matematikája.
A helyi (japán), keserűfűféle indigót magról neveljük, érleljük színezékké és a kimerült csávát visszaönthetjük a földbe. Pár éve foglalkozom vad, japán festőbuzérral, és helyben gyűjthető színezékekkel is. Több fajta rostnövény is megél Japánban vadon, és alkalmas a klíma több fajta (színű) pamut termesztésére is. Adta magát, hogy most már saját alapanyagból tanuljak fonni és a rostkinyerésben is szereztem tapasztalatot. Végtelen csodálattal es elégedettséggel tölt el ez a körkörös, spirális teremtés, 1-1 szem magból színt, es rostot nevelve a Földben, a két kezemmel ősi technikákkal előállítani kis textilmintákat.
Idő és munkaigényes folyamatok ezek. Szívügyem ezeknek a módszereknek az átadása, népszerűsítése. Ezek mellett magyar es modern hímzest, és stoppolást, textil javítást tanítok itt Japánban.”
Hanga Yoshihara’s personal artistic manifesto:
‘I learned to embroider and knit from grandmothers and relatives. Since I was a teenager I have been working with herbs. A nature guard once taught me to recognise herbs in nature, and I have had a love for the plants in my environment ever since. At that time, my father gave me the book ‘Dye Plants’ by Ágnes Kemendi. I went to my university entrance exam with my own book of plant colour samples and lightfastness tests. I studied textiles, knitting at the Moholy-Nagy University of Art and Design, and got my PhD there in 2011.
In 2008, I travelled to Japan as a Monbukagakusho State Scholar Researcher to study Japanese indigo vats and (shibori) pattern creation.
I returned to knitting after my Japanese graduation. I use hand-powered machines, which gives me a very rich opportunity to work with dyed garments, textile materials, and also with yarn-dyed materials. Among other things, I love to play with my punch card jacquard patterns and ikat-like effects. I am fascinated by the mathematics of nature.
We grow local (Japanese)indigo from seed, ripen it into dye and pour the spent vat back onto the soil. I’ve been working with wild Japanese madder for a few years, and also with locally foraged dyes. Several species of fibre plants grow wild in Japan, and the climate is suitable for growing several types (colours) of cotton. It has given me the opportunity to learn to spin my own raw materials and to gain experience in fibre extraction. I am filled with infinite wonder and satisfaction at this circular, spiral creation, growing colour and fibre from a single seed in the earth, using my two hands to produce small textile patterns using ancient techniques.
These are time and labour intensive processes. I’m passionate about passing on and promoting these methods. In addition to these, I teach Hungarian and modern embroidery, and darning and textile repair methods here in Japan.’
